A sorozattá összeálló anyag szekvenciáit ismétlődő motívumok kapcsolják össze, hogy egységes vizuális rendszer jöjjön létre az olyan visszatérő elemekből, mint a finom cérnával gúzsba kötött, kitömött madarak, a mozgás illúzióját keltő kémiai reakciók, vagy az átértelmezett csendéletek képei. Az összefüggő allegorikus tárgy- és portréfotó sorozat legelemibb tulajdonsága azonban, hogy egyetlen különös karakter köré szerveződik.
Elemér, a kopasz, alabástrombőrű főszereplő semmiféleképpen sem nevezhető átlagos fotográfiai jelenségnek. Az “óriás” viszonylatában még látványosabbak a fotósorozatot meghatározó, túlzóan kihangsúlyozott és irreálisan felnagyított tárgyak. Organikusan váltogatja egymást a kiállítótérben ez a két különböző tematika: a főszereplőről és a tárgyakról készült portrék, amelyeket automatikusan összetartozónak érzünk, mintha egy forgatókönyv kellék- és mozdulattárának panoptikumában járnánk.
A szoborszerű férfi mozdulatai különleges fizikuma miatt sokszor az átlagosnál patetikusabbnak vagy színpadiasabbnak hatnak. Ilyenformán a színház és a film kísérleti nyelvezetét is idézhetik a képsorok, ami nem is lenne olyan meglepő a tanulmányait a Színház és Filmművészeti Egyetem operatőr szakán végzett Perlaki Mártontól.
A sorozat elemei megkérdőjelezik a valóság megértéséhez szükséges kommunikációs mechanizmusokat és esztétikai konvenciókat. A részletesen megtervezett műtermi munka során létrehozott anyagon keresztül bemutatott alternatív valóság éppen csak körvonalazódik előttünk, a megértéshez pedig csak részinformációkat kapunk.
Perlaki nem csinál mást, mint a tárgyat eredeti kontextusából kiemelve egy egzakt, mégis a tárgyszerűségén túl nehezen körvonalazható területre helyezi át. Ettől a gesztustól vizuális allegóriává alakulnak át a képei, amelyek arra sarkallnak bennünket, hogy szüntelenül jelentéseket keressünk bennük, és narratívát fűzzünk össze az elemekből. A tiszta megértés azonban mégis lehetetlennek tűnik a sorozat kettős természete miatt, amelyet áthatnak az olyan ellentétpárok, mint az ismerős és az ismeretlen, a valóság és a fikció, a komolyság és a humor.
Törekvésünket, hogy közelebb kerüljünk a sorozat főszereplőjének történetéhez még inkább megzavarja a kiállítás elhanyagolhatatlan kakukktojása, amely nem kevésbé központi elem, mint az eddigiek, főleg, mivel a kiállítás címét is ez magyarázza. Ez az elem pedig nem más, mint egy krumplit ábrázoló kártya felnagyított képe.
A mű médiumát tekintve is kilóg a sorból, hiszen nem fotó, hanem grafika. A művész számára oly fontos humort és iróniát, az abszurd óriáskrumpli testesíti meg, amely nem csak a sorozatot töri meg, de a befogadási folyamatot is új területekre tereli. A színpadias komolyságot gyermekded játékossággal színesíti egy ártatlan tárgy grafikai képe.
A mű nem más, mint egy nyelvtanulási kártya, amelynek működési elve az, hogy az előlapon látható ábra nevét hasonló hangzású és írásképű szavakkal együtt sorolják fel a hátlapon, hogy a tanulási folyamat során emlékképként segítsen felidézni a szó és a kép helyes párosítását a tanulóban. A krumpliról készült rajz úgy utal vissza a hasonló elven működő, eredetileg angol kiállításcímre is, hogy az abban felsorolt, a sorozatban szereplő B-betűvel kezdődő tárgyak nevei közé egy oda nem illőt, a P-betűvel kezdődő “Potato”-t, azaz a krumplit keverték.
A tárlattal egy időben, áprilisban a teljes sorozat könyv formában, a brit Loose Joints kiadónál jelenik meg.
Perlaki Márton: The force of pneumatics, 2014
Perlaki Márton: The force of pneumatics, 2014, részlet a sotozatból, 125×146,87cm
Perlaki Márton (1982, Budapest) szerkesztői és filmes háttérrel rendelkező fotográfus. A Színház és Filmművészeti Egyetemen végzett 2011-ben. A kétnyelvű, félévente megjelenő The Room magazin alapítója és képszerkesztője volt 2004 és 2015 között. Jelölték a FOAM (FotoMuseumAmsterdam) nemzetközileg elismert fotós díjára, a Paul Huf Award-ra és beválogatták a múzeum Foam Talent elnevezésű programjába, 2015 legtehetségesebb fiatal fotóművészei közé. Ugyanebben az évben egy fotója a Taylor Wessing Portrait Prize-on is látható volt a londoni National Portrait Gallery-ben. Munkái olyan neves magazinokban jelennek meg, mint a T Magazine, a Time Magazine, a Wallpaper*, az M le Monde, vagy a Holiday Magazin. Perlaki Márton New Yorkban él és dolgozik.
A kiállítás kurátora: Sárvári Zita
A kiállítás megtekinthető: 2016. március 8 – április 7.
